- avagy *insert random text here*
Mamoru Hosoda, a Toki wo Kakeru Shoujo rendezőjének új filmje.
mondjuk ez látszik is rajta^^; a karakterdizájn egyszerű, a grafikától (ismét) hátast lehet dobni^^ ígéretesnek tűnik, kicsit grandiózusabb, mint a Tokikake, de ebben is meglesz minden. kíváncsian várom:D
örömmel jelentem, hogy a tegnapi naptól fogva már hivatalosan is kocka vagyok:D
pontosabban rendszerinformatikus, lévén ez a hivatalos neve, de mivel ezt -bizonyos okokból kifolyólag- nem szeretem, inkább maradnék a rendszergizdánál^^
meg igazából vannak nálam kockábbak^^;
(debazz, olyan szar lett a szóbelim, hogy az valami eszméletlenT_T a gyakorlatom meg 100%os…)
gondoltam, én is teszek egy próbát a megcsinálásával, meg egy részt azért is, hogy ne felejtsem el, mikre is vagyok fokozottabban kíváncsi (és ne csináljak olyan káoszt, mint most, a tavaszinál^^; )…
nem, nincs olyan, hogy “ezt mindenképp”, “ebbe csak belenézek”, “azt meg majd talán”…
minden feltételes, persze van olyan, amitől relatíve sokat várok (GA pl.), de igazából majd csak akkor dőlnek el a dolgok, amikor elkezdődnek:)
update:
thx to Nyufi, megtudtam, hogy a Bakemonogatarit Akiyuki Shinbo rendezi (Hidamari, Pani Poni Dash, Negima!?), és mint ilyen, instant felkerül a listára, ha már a SoulTaker-t (régebbi Shinbo) nem tudom mikor nézem meg^^
“Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam.”
Arany János
…will be the most epic fail day in the last few years …
thank you for your corporation…
szóval holnapután… holnap con. sakuracon.
ennek örömére, úgy döntöttem, hogy kipakolom az őszi conos posztot, eleget tologattam már a draftok közt^^;
az oka annak, hogy még nem ment ki (pedig a szöveg egy-két héttel a con után már kész volt), hogy lusta voltam szenvedni a képekkel, és a gallery funkciónak akkor még nem volt meg az a lehetősége, hogy a link közvetlenül a képre mutasson – viszont ha a blogon belül, egy külön oldalon nyitja meg, bezavar a statisztikába, azt meg végképp nem akartam^^; viszont egy ideje már van olyan lehetőség, hogy a link a fájlra mutasson…
bocsánat mindenkitől, akinek mondtam, hogy “hamar” kint lesz^^;
szóval con, megismerni továbbra is a táskámról lehet, várhatóan továbbra is random helyeken fogok feltűnni (bár ez még változhat), tehát have fun, mindenki!^^
Olvasás folytatása ‘Őszi con ‘08 – avagy jobb később, mint soha…’
igaz, nem lehet elvenni a K-ON-tól a vezető címét, se opening, se ending(:3), se a tartalom terén, de minél többet látom a Saki endingjét, annál hardabb és addiktívabb^^
WAI-WAI\o/
amúgy már belendült az évad, kezd kialakulni, hogy mit is fogok nézni ténylegesen,gondoltam írok az eddig történtekről egy kis rövid összegzés, de az is legelőbb jövő héten történhet meg^^
Két-három éve volt az első alkalom, hogy Feri elém tuszkolta a dvd-t, amin ez a rajzfilm található. Belenéztem az első részbe, majd visszaadtam, hogy „köcce, nekem ez túl sok”. De nem csitultak azirányú hajlamai, hogy mindenáron meg akarta nézetni velem ezt a 26 részes szösszenetet. Így végül – sok-sok kifogás után -, kénytelen voltam beadni a derekam, és az utóbbi két hetem néhány délutánját rááldozni, hogy megnézzem.
Megnéztem.
No, azért ennyivel nem úszom meg. Tetszett-e vagy nem? Hát, azt ígérte, hogy halálra fogom röhögni magam, de ez nem jött be. Há’ valszeg én vagyok túl fásult, de a legtöbb poénnak szánt részleten legszívesebben áttekertem volna a filmet. Volt persze egy-két poén, amin felkuncogtam , de közel sem annyi, mint amit a beharangozás ígért. Azért 26 rész, az 26 rész, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nőtt a szívemhez a kis társaság a végére. Sőt az utolsó rész kifejezetten „megríkató” volt. Amit a legjobban élveztem közben az a japán nyelv tanulása volt, mivel elég sok hétköznapi kifejezést használtak, legalább azon élvezkedhettem, hogy „ezt értettem!”. 
És végül legnagyobb pozitívum, hogy az összes negatív tapasztalatot kiengesztelték a végére. (a tanárnő is kapott csokrot, Sakaki macskát, Yomi pedig eljutott a vidámparkba, miután felvették)
Kedvenc karakter két arca
Amikor néha magamra ismertem
kész, feladom…
agyam eldobom, hogy mennyire képes vagyok a semmivel kitölteni egész napokat…
kicsit már túl sokat ültem ezen a poston, igaz, az x-edik sorozat után igencsak lankadni kezdett a lelkesedésem, mert az újak nem nagyon tudtak felmutatni olyat, ami megfogott volna (persze, tisztelet annak a kevés kivételnek…).
Olvasás folytatása ‘epizode one… – avagy szemezgetések egy újabb tavaszi szezonból’
Nagyon elhúzott és tologatott sorozatnézésem végére értem, tegnap befejeztem a GetBackers: Dakkan ’ya című művet. Gondoltam megemlékezem róla pár sorban, de nem túl hosszan, mert nincs értelme. Kedves kis harcolós rajzfilm, de semmi ütős, amitől padlót fogtam volna, vagy úgy érezném, hogy most még egyszer meg szeretném nézni az elejétől.
A karakterek szépen rajzoltak, néhol vicces „átalakulással” (ezt majd a képeknél megmutatom), általában legyőzhetetlenek, ki így-ki úgy. Kissé lelki problémákkal küzdöttem mostanság, úgyhogy lehet ez hatott ki rá, de egyszerűen nullának találtam a végét. Pedig happy end, és azt hiszem, aki legalább egy írásom olvasta, azt tudja, hogy én imádom a happy végeket. De ez az utcsó két rész úgy volt lapos, ahogy volt. Egy sima 15. résznek is beillett volna, vagy bárhová a sorozat közepén. Nem derült ki semmi lényeges, nem volt lezárás, vagy bármi, amitől úgy éreztem volna, hogy kerek történetet kaptam a 49. rész végére.
A legnagyobb pozitívuma a sorozatnak a humora. Sokszor fogtam a fejem mosolyogva, hogy ez nem lehet igaz. 
Ilyen tekintetben 7 pontosnak mondanám egy 10-es skálán.
Amúgy a sorozatban megbújó, lappangó homoszexualitás miatt, szerintem Chiinek lehet tetszene.
Nézzük az átváltozást:
Főhősünk három arca
Legutóbbi hozzászólások