az igazság az, hogy enyhén agyhalott állapotban vagyok, és ahhoz sincs erőm, hogy a hintafunkciós székemben fejemet hátradöntve csukva tartsam a szám nemhogy holmi bejegyzést írkáljak ide… de már egy ideje kerülgetek 3 elkezdett postot és már egy kicsit zavarnak (az egyik azt a ~2 hetet foglalja össze, amikor erős pangás volt itt, a másik pedig cg-s élményeim) így azt hiszem inkább letudom őket egyben.
először is, szeretnék köszönetet mondani és gratulálni a wp stábjának az új dashboard dizájnért. *tapsvihar* épp hogy beleszoktam az előzőbe, már nagyjából tudtam mi mit jelent, lecserélik. köszi. puszi. (viszont szerkezthető a bejegyzés linkje… o_O lehet, hogy ez az előzőnél is megvolt, de itt feltünő. valamint nem lehet a draftokat közvetlenül elérni…és hogy lehet normálisan hozzáadni képet a posthoz!? bár az tökmindegy, úgyis átíromXD)
másodszorra kicsit visszatérnék agyhalott mivoltomhoz…
ugyanis a múlt hét elején, hasonló állaptoban olyan történt velem, ami eddig még nem. talán negyedszerre álltam neki az Azumangának (vagy ötödszörre, már nem is tudom pontosan), lévén az roppant pihentető szösszenet, nem kell rajta gondolkodni, elég csak nézni. de az eddig még egyszer sem fordult elő, hogy Osaka csuklásán könnyesre röhögtem magam!XD
OSAKA FOR PREZIDENT!!!!44
és akkor vissza a lényeghez.
hirtelen ötlettől vezérelve, de leginkább paTKány Mondós cikkének hatására megnéztem a Mahoromatic-ot, és szerintem ilyen jót animén még nem szórakoztam az idén:) nem kicsit szerethető karakterek (Slash-el az élen), sok-sok poén (bömbi vs. Vespa), és némi ütős akciójelenet. az első sorozatot gyakorlatilag két nap alatt kivégeztem. ja, és az ending…!! az egyszerűen überelhetetlen:D ugyanez sajnos már a második évadról nem igazán mondható el, ott kicsit eltolódtak az akció és a drámaibb fordulatok felé, elmaradtak a poénok, nem is sikerült olyan gyorsan befejeznem, mint az első évadot. az utolsó rész pedig szó nélkül megérdemelné az évtized wtf befejezése címet, de tekintsünk rá úgy, mint egy kis specialra, nem úgy mint egy befejező részre, és akkor már sokkal elviselhetőbb (amikor néztem, kegyetlenül felhúztam magam rajta, hogy mi ez a …, ez nem befejezés). szóval, összességében majdnem tökéletes a cucc:D valamint, ahogy néztem, akkor realizálódott benne sokkal jobban szeretem ezt a fajta karakterdizájnt, meg úgy általában a grafikai megoldást, mint a maiakat^^; (bár ez először még a Love Hina kapcsán merült fel bennem..)
képem nincs, mert nem találom az első szezont, de helyette itt az ending live-ban. ajánlom figyelembe 2:10 körül Chizu seiyuu-ját (jobb szélen), ownolja az egész előadástXD
mindezek után jött a Mai-Hime, de ezt már nem tudom miért. valószinűleg hirtelen felindulásból. eleinte nem is volt vele semmi bajom… ha tartjuk magunkat paTKány 3-as felosztásához (már pedig miért ne tennénk ezt), akkor azt kell mondanom, hogy az első részt még élveztem (leszámítva Kagutsuchi NGE-s utánérzését),
a második első fele még jó volt, de aztán a második felében történt olyan, aminek nem igazán kellett volna. konkrétan, hogy Miyu kiütötte Akanét. ezután jött a Searrs kislány, illetve kiderült a kiléte és megint elfogott az NGE feeling. pontosabban, hogy megint van egy csoport, aki a saját céljait helyezi előtérbe úgy, hogy mindeközben gyakorlatilag nem foglalkozik másokkal és azzal, ami körülötte történik. és ahhoz, hogy ezeket a célokat véghezvigye, képes olyan ezközökhöz nyúlni, amelyeket finoman szólva sem kíván meg a helyzet. és én ezt nem nagyon szeressem. de jó rendben, ezt még lenyeljük. aztán jött a harmadik rész, amikor egymással kell összecsapniuk. és tényleg nem túl jól kezdenek hozzá, bár szerintem az alapötlet még egész jó. nah, itt már tényleg leakadtam, az első ilyen harc után egy huszáros vágással felfüggesztettem az egész sorozatot. majd talán egyszer folytatom, bár nem sokkal a felfüggesztés után találkoztam ILoveRenji-vel a Sakurazakában (mindez Nőnap tájékán volt^^;), és ő hintette el, hogy csak most fog kezdődni az angst. ahhoz meg semmi kedvem. szóval, majd ha legközelebb mazochista hangulatom lesz, esetleg folytatom.
folyt.köv.












0 Válaszok to “egy kis ez, egy kis amaz… part.1”