Kavargó világ

“Az életet, ím, megjártam;
Nem azt adott, amit vártam.”
Arany János

today…

…will be the most epic fail day in the last few years …

thank you for your corporation…

Őszi con ‘08 – avagy jobb később, mint soha…

szóval holnapután… holnap con. sakuracon.
ennek örömére, úgy döntöttem, hogy kipakolom az őszi conos posztot, eleget tologattam már a draftok közt^^;
az oka annak, hogy még nem ment ki (pedig a szöveg egy-két héttel a con után már kész volt), hogy lusta voltam szenvedni a képekkel, és a gallery funkciónak akkor még nem volt meg az a lehetősége, hogy a link közvetlenül a képre mutasson – viszont ha a blogon belül, egy külön oldalon nyitja meg, bezavar a statisztikába, azt meg végképp nem akartam^^; viszont egy ideje már van olyan lehetőség, hogy a link a fájlra mutasson…

bocsánat mindenkitől, akinek mondtam, hogy “hamar” kint lesz^^;

szóval con, megismerni továbbra is a táskámról lehet, várhatóan továbbra is random helyeken fogok feltűnni (bár ez még változhat), tehát have fun, mindenki!^^

kawaii factor overloaded

igaz, nem lehet elvenni a K-ON-tól a vezető címét, se opening, se ending(:3), se a tartalom terén, de minél többet látom a Saki endingjét, annál hardabb és addiktívabb^^

WAI-WAI\o/

amúgy már belendült az évad, kezd kialakulni, hogy mit is fogok nézni ténylegesen,gondoltam írok az eddig történtekről egy kis rövid összegzés, de az is legelőbb jövő héten történhet meg^^

outsyder könyörgése: Azumanga Daioh

Két-három éve volt az első alkalom, hogy Feri elém tuszkolta a dvd-t, amin ez a rajzfilm található. Belenéztem az első részbe, majd visszaadtam, hogy „köcce, nekem ez túl sok”. De nem csitultak azirányú hajlamai, hogy mindenáron meg akarta nézetni velem ezt a 26 részes szösszenetet. Így végül – sok-sok kifogás után -, kénytelen voltam beadni a derekam, és az utóbbi két hetem néhány délutánját rááldozni, hogy megnézzem.
Megnéztem.
No, azért ennyivel nem úszom meg. Tetszett-e vagy nem? Hát, azt ígérte, hogy halálra fogom röhögni magam, de ez nem jött be. Há’ valszeg én vagyok túl fásult, de a legtöbb poénnak szánt részleten legszívesebben áttekertem volna a filmet. Volt persze egy-két poén, amin felkuncogtam , de közel sem annyi, mint amit a beharangozás ígért. Azért 26 rész, az 26 rész, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nőtt a szívemhez a kis társaság a végére. Sőt az utolsó rész kifejezetten „megríkató” volt. Amit a legjobban élveztem közben az a japán nyelv tanulása volt, mivel elég sok hétköznapi kifejezést használtak, legalább azon élvezkedhettem, hogy „ezt értettem!”.
És végül legnagyobb pozitívum, hogy az összes negatív tapasztalatot kiengesztelték a végére. (a tanárnő is kapott csokrot, Sakaki macskát, Yomi pedig eljutott a vidámparkba, miután felvették)

Kedvenc karakter két arca

Amikor néha magamra ismertem