Két-három éve volt az első alkalom, hogy Feri elém tuszkolta a dvd-t, amin ez a rajzfilm található. Belenéztem az első részbe, majd visszaadtam, hogy „köcce, nekem ez túl sok”. De nem csitultak azirányú hajlamai, hogy mindenáron meg akarta nézetni velem ezt a 26 részes szösszenetet. Így végül – sok-sok kifogás után -, kénytelen voltam beadni a derekam, és az utóbbi két hetem néhány délutánját rááldozni, hogy megnézzem.
Megnéztem.
No, azért ennyivel nem úszom meg. Tetszett-e vagy nem? Hát, azt ígérte, hogy halálra fogom röhögni magam, de ez nem jött be. Há’ valszeg én vagyok túl fásult, de a legtöbb poénnak szánt részleten legszívesebben áttekertem volna a filmet. Volt persze egy-két poén, amin felkuncogtam , de közel sem annyi, mint amit a beharangozás ígért. Azért 26 rész, az 26 rész, így hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nőtt a szívemhez a kis társaság a végére. Sőt az utolsó rész kifejezetten „megríkató” volt. Amit a legjobban élveztem közben az a japán nyelv tanulása volt, mivel elég sok hétköznapi kifejezést használtak, legalább azon élvezkedhettem, hogy „ezt értettem!”. 
És végül legnagyobb pozitívum, hogy az összes negatív tapasztalatot kiengesztelték a végére. (a tanárnő is kapott csokrot, Sakaki macskát, Yomi pedig eljutott a vidámparkba, miután felvették)
Kedvenc karakter két arca
Amikor néha magamra ismertem
Ilyen tekintetben 7 pontosnak mondanám egy 10-es skálán.
outsyder
Batka
Legutóbbi hozzászólások